Az Izsáki sárfehér (mai elnevezés szerint: Arany sárfehér, ugyanis nemzetközi szabályozás szerint a szőlőfajta nevében nem szerepelhet a termőtáj neve) származása kevéssé ismert. A XIX. század közepétől termesztették, Etyek környékén Német dinka néven. Később az Alföldön, Izsák környékén terjedt el, és ekkor kapta az Izsáki sárfehér nevet. Az Arany sárfehér (Izsáki sárfehér) későn érő fajta. A fehérborszőlő fajták között ennek a termésében található a legtöbb, legkeményebb sav. A szőlő termőképessége elsősorban a kis tőkeformákon nagyon jelentős, rothadásra nem nagyon érzékeny. A bora enyhén illatos, alig zamatos, vékony, változó alkoholtartalmú, markáns savú, legfeljebb asztali bor kategóriában érdemel említést. Éppen ezen tulajdonságai miatt kiváló pezsgő alapbor és az Alföldön ma készített pezsgők jelentős részében a „cuvée”-t alkotó egyik legfontosabb bor. Termőterülete mintegy 2900 ha.

Forrás:
Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András
Terra Benedicta – Áldott föld, 2004

Sárfehérből készített néhány bor:

A Sárfehér mint magyar fajta a filoxéravész előtt több borvidéken, de főként a Dunántúlon és az Alföldön terjedt el. Mára – több hungaricumhoz hasonlóan – csak igen kevés helyen termesztik. Finom savösszetétele, kellemes, a szőlőre emlékeztető friss illata miatt lehetett annyira közkedvelt. Mint társai, ő sem kedvelte a szocialista tervgazdaság iránymutatásait, s termése azon keretek közt eljelentéktelenedett. Ismételt „feltámasztása” folyamatban van.

Forrás:
Benyák Zoltán – Dékány Tibor: Magyar borok és borvidékek (22. o.)
Corvina Kiadó, 2003

Borvidékek, ahol Sárfehért termesztenek:

Pincészetek, ahonnan Sárfehérből készült bor rendelhető: