Apropó 2010

Apropó az, aminek sohasem ugyanolyan az íze, aminek az íze soha semmi máshoz nem hasonlítható.

Apropó az, ha nem állunk meg, nem ülünk le, nem alszunk el, és nem fordulunk vissza.

Apropó, ha nemet mondunk arra a szándékra, amely mozdulatlanságra ítél, megköt, korlátoz bennünket. És apropó, ha igent mondunk, mindig igent, bármilyen csüggedtek vagyunk, arra, ami megsokszoroz, előrelök, arra kényszerít, hogy többet tegyünk, mint ami elég vagy szükséges, és többet, mint amivel a többiek megelégszenek. Apropó, ha mindenre rá tudunk csodálkozni, ha gyönyörködni tudunk, ha minden arra sarkall, hogy harcoljunk a megszokás, a belenyugvás és az öregedés szomorúsága ellen…

Apropó, ha szakadatlanul változunk, mert minden változás: haladás, és minden állandóság: hanyatlás.

Megelégedés és beletörődés csakugyan az, mint reménytelenség, és aki megáll, és nem akar más lenni, az már a halált választotta.

A Föld jövője az lesz, amire testének leleménye képes.

Apropó a pillanat, amelyik sohasem volt, s amelyet feledhetetlenné tettünk. A lét, amely semmi volt, és amelynek sajátos formát adtunk a sokasággal, az alaktalan sorssal szemben.

Apropó, ha legyőzzük jámborságunkat a nemzet, a kor iránt, ha nem félünk a botránytól, a közvéleménytől, ha egy új faj születésének érdekében megtagadjuk gyáva apáinkat, arc nélküli anyáinkat, képmutató bátyáinkat, elnyűtt nővéreinket.

Apropó, ha belevetjük magunkat a felfedezésbe, nem törődve a veszéllyel, nem bíbelődve a múltbéli emlékekkel, ha megtesszük azt, amit még nem próbáltunk, mert csak azok lesznek életünk igazi nappalai és éjszakái, amit különleges tettel gazdagítunk.

Apropó nem azt keresi, amit már mások megtaláltak, tudja, hol kell nemet mondani, nem fogad el készen kapott gondolatokat, nem ragaszkodik mereven semmiféle sémához és divathoz.

Az apropó a jelszavak, a vezényszavak, a tilalmak, a zászlók, a körmenetek, a keresztes hadjáratok esküdt ellensége. Az apropó intelligens, takarékoskodik a tapssal és a füttyel.

Az apropó abba a táborba tartozik, ahol a felfedezés vágya dominál, nem egy másik világtól vár megvilágosodást, szemernyi nosztalgiát sem érez a múlt iránt. Nem hiszi, hogy alacsonyabb rendű különböző érdemrendeket szerzett őseinél.

Viszont biztos, hogy boldogabb náluk. Mert őt jókedvükben teremtették az istenek.

(Az Apropó Portugieserből és Kékfrankosból készült cuveé.)