A Cirfandli Magyarországon csak a Pécsi borvidéken található, a pécsi káptalan kezdeményezésére 1850 körül került Szent Miklósra. Amíg tőkén van nyűgös a cirfandli és mosolytalan, sok törődést igényel, nehéz termeszteni, ezért kevés is van belőle, de kivételes esztendőkben tokajit környékező aszút ajándékoz. A cirfandli jellegzetesen karakteres íz- és illatvilágú, semmi mással össze nem hasonlítható bor. Jellemzője a száraz virágcsokorra emlékeztető illat, s ha tároljuk a bort, előjönnek az aszalvány ízek, benne kajszi és őszibarack és egy érintésnyi dohány is. Színe többnyire aranysárga, zöld árnyalatokkal.
Évjáratok tekintetében is igen változatos, jó években igen magas szárazanyagtartalmat produkál, íze pedig jellegzetesen fűszeres, magas cukortartalma révén a hölgyek számára népszerű félédes, édes borkülönlegesség is készíthető belőle.