„A kecskeméti ivási ideje a nyár és a koraősz. Iható egész nap, munkához, evéshez, társaságban, még reggelire is. A legjobb kártyához, de nem nagyon komoly játékhoz."

Forrás:
Hamvas Béla: A bor filozófiája (140. o.)
Editio M Kft., 2000

A Kunsági borvidék pincészetei:

Lukácsy Pince, Béla Borászat-Imrehegy

Legnagyobb borvidékünk

Az Alföld, de egyben Magyarország legnagyobb borvidéke. Neve félrevezető, ugyanis nem az egész Kunságot foglalja magában, hanem csak a történelmi Kiskunság vidékét. Ezzel szemben a szoros értelemben vett kiskunsági homokvonulat mellett része a borvidéknek a Pesti-síkság déli része, a Solti-síkság, a Csepel-sziget és a jászsági löszhátak is. Legnagyobb darabja a Duna-Tisza közén található, csak Tiszaföldvár térségében nyúlik át a Tiszántúlra.

Túlélni a filoxéravészt

A vidék bortermelése már a XI. században oklevéllel adatolhatóan megindult és a szőlészet-borászat, - főként kiegészítő foglalkozásként, saját fogyasztásra, de részben kivitelre is -, az egész középkor és a török háborúk során is folyt. Nem beszélhetünk azonban arról, hogy ez a bor különösebben kiemelkedő minőségű vagy hírneves lett volna.

Nagyobb mérvű szőlőtelepítés a XVIII. század végén kezdődött és folytatódott a XIX. században. Ennek fő célja az volt, hogy a szőlő és gyümölcstelepítéssel megkössék a futóhomokos területek talaját. A homoki szőlők jelentőségét nagyon megnövelte a filoxéravész idején kialakult helyzet. Míg az ország hegyvidéki szőlőterületeinek csaknem 90%-a tönkrement, addig a filoxérára immunis homoktalajokon háborítatlanul folytatódhatott a szőlő és bortermelés. Ez átmenetileg nemcsak megnövelte a homoki szőlők eszmei értékét, de a filoxéra által sújtott versenytársak „kihullása” miatt jelentős anyagi haszonnal is járt. 1892. után állami rendelettel hívták életre a Kecskeméti Szőlészeti Kutatóintézetet, ahol olyan kiválóságok tevékenykedtek, mint a világhírű szőlőnemesítő, Mathiász János.

Könnyen iható asztali borok

A Kunsági borvidéken termelik az ország áruborának a zömét. A terület ún. "homoki borait" különböző szőlőfajták igen gazdag palettájából állítják elő. Általában könnyűek, lágyak. Zamatanyagokban szegényebbek, nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki borvidékek borai, gyorsan öregednek, többnyire asztali, kommersz borok. A vidék fehérborai a talajnak megfelelően általában lágyak, gyakori a magas cukor- és alkoholtartalom. Az itteni vörösborok egysíkúak, hiányzik belőlük a komplexitás. A mi­nőségi borszőlőfajták a termés redukciója mellett mindazonáltal magasabb minőségű borokat is adhatnak.

Forrás:
Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András
Terra Benedicta – Áldott föld, 2004

A Kunsági borvidék néhány bora:

A Ház Bora, Imrehegyi Pinot Noir 2020, Dűne Selection Ezerjó-Generosa, Gyöngyöző Kékfrankos Rozé, Imrehegyi Irsai Olivér ,  Dűne Selection Ezerjó-Generosa , Imrehegyi Néró-Kékfrankos Rozé, Nektár-Cserszegi Fűszeres jégbor, Kékfrankos rozé, Imrehegyi Sauvignon Blanc, Imrehegyi Pinot Noir kései 2017, Nektár Kései szüret 18, Gyöngyöző Cuvée, Imrehegyi Kövidinka, Imrehegyi Kékfrankos Rozé, Rajnai Rizling, Dűne Selection Nektár száraz, Kékfrankos 

Az egykori Alföldi borvidékből vált ki 1990-ben, annak a mások két hasonló eredetű borvidékhez viszonyítva jóval nagyobb arányú területét örökölte. Ez a borvidék a Duna-Tisza közi hátság, a Bácskai hátság és részben a Dunamenti síkság agroökológiai körzetében, Bács-Kiskun és Pest megye területén alakult ki.

Talaja többnyire dunai eredetű meszes homok, amely különböző vastagságú rétegekben telepedett a réti és mezőségi talajokra. Helyenként vékony lepelként fedi (lepelhomok) a kötött (vályog- és agyag) altalajt, más helyeken buckákat hordott a szél belőle. Vannak világos, humuszban és tápanyagokban gazdagebb, szelíd és lösszel keveredett, sötétebb homoktalajok is. Kisebb részben tiszai eredetű savanyú talajokra is települtek szőlőültetvények. A talajvíz a sík területeken általában magasan (2-3 m-re) található. Helyenként az altalajban homokkőpadok is előfordulnak.

Klímája évente elég váltoatos és szélsőséges. Az aszályos nyarak, fagyos hideg telek, a tavaszi és őszi fagyok is elég gyakoriak. A forró napokon gyakori a lombozat napperzselése és hőütése. Sok éves átlagban mintegy 100 mm, de egyes években ennél több csapadékhiány fordul elő. A peronoszpóra, a szürkepenész, olykor a lisztharmat, az orbánc, továbbá a szőlőilonca, a szőlőmoly a borvidék kórokozói, illetve kártevői.

Forrás:      
Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. (257. o.)
Akadémiai Kiadó, 2002

A Kunsági borvidékhez tartozó települések:

Bácsalmás, Bácsszőlős, Csikéria, Jánoshalma, Kelebia, Kéleshalom, Kunbaja, Kunfehértó, Mélykút, Tompa, Abony, Albertirsa, Bénye, Cegléd, Ceglédbercel, Csemő, Dány, Gomba, Hernád, Inárcs, Jászberény, Jászszentandrás, Kakucs, Kóka, Monor, Monorierdő, Nagykőrös, Nyársapát, Ócsa, Örkény, Pilis, Tóalmás, Tápiószentmárton, Tápiószele, Újlengyel, Apostag, Dunapataj, Dunavecse, Dömsöd, Harta, Solt, Ráckeve, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Szigetújfalu, Tököl, Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák, Kunszentmiklós, Orgovány, Páhi, Szabadszállás, Ballószög, Bugac, Felsőlajos, Fülöpjakab, Helvécia, Jakabszállás, Kecskemét, Kerekegyháza, Kiskunfélegyháza, Kunbaracs, Kunszállás, Ladánybene, Lajosmizse, Akasztó, Bócsa, Csengőd, Imrehegy, Fülöpszállás, Kaskantyú, Kecel, Kiskőrös, Pirtó, Soltszentimre, Soltvadkert, Tabdi, Tázlár, Balotaszállás, Csólyospálos, Harkakötöny, Jászszentlászló, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kisszállás, Móricgát, Szank, Zsana, Cibakháza, Cserkeszőlő, Csépa, Kocsér, Lakitelek, Nagyrév, Nyárlőrinc, Szelevény, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszajenő, Tiszaföldvár, Tiszainoka, Tiszakécske, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug.

A Kunsági borvidék pincészetei által termesztett szőlőfajták:

Sauvignon blanc, Irsai Olivér, Rajnai rizling, Pinot noir, Ezerjó, Kékfrankos, Nektár, Kövidinka