Az 1746-os szekszárdi levéltári adatokban már szerepel a szőlőművelő Eszterbauer család, melynek 10. generációja Eszterbauer János, aki Pálinkás Laci borász segítségével működteti a tradíción alapuló borászati vállalkozást. A szekszárdi adottságoknak megfelelően kínálatuk nagy részét a vörös fajták adják, zászlós boruk a Szekszárdi Kadarka. Őseik tiszteletének jeléül a XIX. és XX. század szekszárdi „paraszt-polgári” világának megtestesítőit, a már másvilágra költözött nagyszüleiket és dédszüleiket jelenítik meg borcímkéiken.

"Minden generációnak kötelessége az elődeitől örökölt tudást, hagyományt, értéket megőrizni és azokat lehetőleg gyarapítva tovább adni a következő nemzedéknek. Kevés olyan tája van a földnek, mely annyi vérzivataros időt élt volna meg, mint a mi vidékünk. Szekszárdon még is legalább 2000 éves a szőlő és bortermelés, mert az előttünk járóknak mindig sikerült átmenteni és tovább örökíteni az itt rejlő értékeket. Mi sem tehetünk másként, ha ki akarjuk érdemelni útódaink elismerését." 

Eszterbauer János